A csigolyaközi porckorongsérv gyakrabban fordul elő az életkorral összefüggő osteochondrosissal a rostos gyűrű szárazsága és törékenysége miatt. De ez csak az egyik kockázati tényező. Mások közé tartozik:
- Nagy terhelés az ágyéki régióban a túlsúly miatt.
- Izomgyengeség.
- Átöröklés.
- Ülő életmód, és ennek eredményeként a csigolyaszerkezetek állandó összenyomódása.
- Dohányzó.
- Nagyszerű fizikai aktivitás.
Az orvosi statisztikák szerint ez a betegség sokszor gyakrabban fordul elő férfiaknál, mint nőknél.
Melyek a betegség leggyakoribb okai:
- Közúti balesetekből vagy esésekből származó sérülések.
- Nehéz tárgyak emelése nem megfelelő teherelosztással.
- Scoliosis vagy lordosis, amely a gerincoszlop bizonyos területein fokozott stresszhez vezet.
- Csípő diszplázia.
- Krónikus betegségek, beleértve a gerinc tuberkulózisát, neoplazmákat, szifiliszt.
- Anyagcserezavarok (örökletes és szerzett).
Mindezek a tényezők a gerinc porcainak és csontjainak elhasználódását és gyengülését okozzák. És ez az intervertebralis hernia fő oka.
A betegség kialakulásának szakaszai
Megfelelő kezelés nélkül a betegség előrehalad, a sérült gerinclemezek állapota romlik. A betegség kialakulásának négy szakasza van:
- Prolapszus. A csigolyaközi porckorong eléggé eltolódott, nem több, mint két milliméter. A nucleus pulposus nem nyúlik túl a csigolyatesten.
- Ágyéki kiemelkedés. A porckorong széle legfeljebb 1,5 mm-rel túlnyúlik a gerinctesten, de a mag elmozdulása nem figyelhető meg.
- Extrudálás. A mag a csigolyatesten túlnyúlik.
- Sequestration. A mag gyakorlatilag kiesik, és csepp alakban lóg a csigolya fölött. Ebben a szakaszban fennáll a rostos gyűrű megrepedésének és a folyékony váladék kiszivárgásának veszélye.
A betegség első szakaszában szinte semmi sem zavarja az embert; néha fájdalom van a hát alsó részén, de gyorsan elmúlik. A betegség előrehaladtával az egészségi állapot is romlik, a tünetek fájdalmasabbak, riasztóbbak lesznek. Ha a diagnózist nem állítják fel időben, és nem kezdik meg a kezelést, akkor a következmények lehetségesek: a lábak bénulása és az idegrendszer súlyos rendellenességei.
Hogyan nyilvánul meg a lumbosacralis hernia?
Az intervertebralis hernia a következő tünetekkel nyilvánulhat meg:
- Fájdalom az ágyéki régióban.
- Fájdalom járás közben, amely a comb területére sugárzik.
- A lábfej, az ujjak, a lábszár és a comb felszínén lévő területek zsibbadása.
- Nehézségérzet a lábakban.
- A mozgások merevsége.
Annak érdekében, hogy ne késsünk orvosi segítséget, érdemes alaposabban elemezni a betegség tüneteit. Három csoportra oszthatók.
Fájdalom szindróma
A lumbosacralis gerinc sérvével járó fájdalom kulcsfontosságú tünet. Már az első szakaszban fájdalom jelentkezik a sérült lemez területén, különösen sérülés után. Felerősödhetnek vagy alábbhagyhatnak, majd újra felbukkanhatnak. Leggyakrabban a keresztcsonti régió nem is fáj, hanem fáj, különösen fizikai aktivitás vagy hosszan tartó ülőmunka során. Ha egy személy egészséges oldalán fekszik, és meghajlítja a lábát, a fájdalom teljesen alábbhagy. Ez az állapot több hónapig is eltarthat.
Ha időben orvosi segítséget kér, nem nehéz megszabadulni a problémától. Elég, ha elbúcsúzunk a rossz szokásoktól, és elvégezzük az orvos által javasolt fizikoterápiát.
Minden nap megnő az érintett terület, és a porckorongszövet állapota romlik. A betegség második szakaszába való átmenetet fokozott fájdalom jelzi. Most már nemcsak a keresztcsonti régióban érezhető, hanem az egész alsó hátat lefedi, kisugározva a nyaki régióba, az egyes gerincizmokra, a fenékre, combra, lábszárra, lábfejre és lábujjakra. A kényelmetlenség fizikai aktivitással nyilvánul meg, még kisebb is - köhögés vagy tüsszögés.
Spinalis szindróma
A megnövekedett fájdalmat a második szakaszban a hátizmok állandó görcsei kísérik. Ez még nagyobb kényelmetlenséghez vezet a beteg számára. Nem tud szabadon mozogni, kiegyenesíteni a hátát vagy nyújtózkodni. Az ilyen ember járása bizonytalanná válik, folyamatosan a beteggel ellentétes irányba hajlik, lehajol.
A mozgáskoordináció károsodása miatt az ember életminősége romlik. A munkahelyi feladatokat nem tudja jól ellátni, az aktív pihenés az állandó fájdalom miatt irreálissá válik.
Radicularis szindróma
Ha a sérvet az orvosok felügyelet nélkül hagyják, a progresszív betegség a gerincgyökerek összenyomódásához vezet, aminek következtében elhalnak, és a sérült porckorong szöveteihez szinte lehetetlen a vér hozzáférése. A betegség súlyos szakaszaira jellemző tünetek jelennek meg:
- A lábizmok gyengülése. A páciens nem tud guggolni, nyújtózkodni vagy ugrani. Még a lépcsőn is nehezen megy neki.
- Az érintett terület és a közeli területek zsibbadása. A bőr érzéketlenné, sápadttá válik, libabőr és bizsergő érzés jelentkezik. A betegek panaszkodnak a fájdalmas területen és a lábakon lévő hyperhidrosisra, vagy éppen ellenkezőleg, a bőr túlzott szárazságára.
- Lumbágó. A páciens az ágyéki régióban való lövöldözésben szenved akut, éles fájdalommal, amely minden mozgással felerősödik. Kezelés nélkül a csípő- és térdízületek pusztulásához vezet.
- Az érintett láb észrevehető elvékonyodása, ami a testtartás aszimmetriájához vezet.
- A kismedencei szervek megzavarása. Az urológiai és nőgyógyászati betegségek súlyosbodnak, a libidó megszűnik, hasmenés és vizelet-inkontinencia lehetséges.
Súlyos gerincsérv esetén fennáll a bénulás, rokkantság és akár halál veszélye is.
A patológia diagnózisa
Ha egy személynek súlyos ágyéki fájdalmai vannak, akkor időpontot kell kérnie egy neurológushoz. Vizsgálatot fog végezni orvosi vizsgálatokkal:
- Reflexek kimutatása az alsó végtagok inakból.
- Lábemelés tesztelése.
- Hő- vagy hidegérzékenység, fájdalom és vibráció meghatározása a lábakban, a combokban, a fenékben, a hasban és a hátban.
Ezt követően az orvos az ágyéki régió MRI- vagy CT-vizsgálatára utalja a beteget. A tomográfiás technikák segítségével háromdimenziós képet kapunk az érintett területről. Segítségével meghatározható a sérv helye és mérete, valamint a betegség stádiuma.
Ha fennáll a gerincvelő károsodásának veszélye, elektromiográfiát, neurográfiát és kontrasztos mielográfiát is előírnak. E vizsgálatok segítségével az orvos eldönti, hogy szükség van-e sürgős műtétre.
Intervertebralis hernia kezelése
A csigolyasérvet konzervatív és sebészeti módszerekkel kezelik. A technika megválasztása a betegség fejlődési stádiumától, az egyidejű betegségek jelenlététől és az ellenjavallatoktól függ.
Konzervatív terápia
A terápiás tanfolyam elsősorban a fájdalom enyhítésére és a beteg állapotának enyhítésére irányul.
Milyen gyógyszereket írhat fel az orvos:
- Fájdalmat és gyulladást enyhítő gyógyszerek. Exacerbáció esetén - injekció formájában. Amikor az akut fájdalom enyhül (általában három-négy nap elegendő), hasonló hatású orális gyógyszereket írnak fel.
- Novokain blokádok kortikoszteroidok hozzáadásával. Ez a módszer egyszerre két hétig képes enyhíteni a fájdalmat. Általában egy blokádot végeznek injekciókkal a sérült lemez különböző területeire.
- Központi hatású izomrelaxánsok. Csökkentik az izomaktivitást, enyhítik a fájdalmas görcsöket.
- Vitamin- és ásványianyag-komplexek, különös tekintettel a B csoport elemeire. Enyhén ellazítják az izmokat, segítik a szövetek regenerálódását és az idegimpulzusok vezetését.
A fájdalomcsillapítás után csökken a gyógyszerhasználat. A betegséget fizikoterápiával és fizioterápiával kezelik.
A fizioterápiás kezelési módszereket is a páciens állapotától függően választják ki. Lehetne:
- Kezelés hővel vagy elektromos árammal.
- Elektroforézis gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel.
- Akupunktúra és akupresszúra.
- Hirudoterápia.
- Hidromasszázs.
A rendszeres masszázs csak olyan esetekben megengedett, ha nincs fájdalom szindróma. Hatékonyabb fizioterápiás kezelés a manuális terápia posztizometrikus relaxációval.
Az orvosok nyomatékosan javasolják a dohányzó betegeknek, hogy hagyjanak fel a cigarettával.
A táplálkozás korrekciója is fontos, különösen a túlsúlyos betegek esetében. A menüből ki kell zárnia a zsíros, sós ételeket, édességeket és alkoholt. A kíméletes diéta bőséges zöldségekkel és tejtermékekkel segít a szervezetnek jobban elviselni a kezelést, valamint megszabadulni a hátat megterhelő kilogrammoktól.
Sebészeti beavatkozás
A konzervatív kezelés általában körülbelül két hónapig tart. Ha nem adja meg a kívánt eredményt, akkor döntés születik a terápiás taktika megváltoztatásáról vagy műtétről. Ez utóbbit súlyos fájdalomra, a lábak érzékelésének elvesztésére és a kismedencei szervek működési zavarára írják fel. A helyzet összetettségétől függően a műveletet a következő módokon hajtják végre:
- Endoszkópos módszer. Három mikrometszést végeznek az érintett területen. Egy kamera van behelyezve az egyikbe a monitorra történő sugárzáshoz. A másik kettő után a sérv kiemelkedését miniatűr műszerekkel távolítják el.
- Perkután discectomiával. A sérült magot a porckorongban lévő szúrással távolítják el, és mesterséges anyaggal helyettesítik.
- Lézeres rekonstrukcióval. Szúrások formájában, speciális tű segítségével hajtják végre a szövet elvágása nélkül. A lézersugárzás felmelegíti a porckorongszerkezeteket és serkenti a sejtregenerációt, valamint fájdalomcsillapító hatású.
Nehéz esetekben porckorongcsere lehetséges - a sérült szerv implantátummal történő cseréje.
Komplex sebészeti beavatkozások után rehabilitációra lesz szükség. A megoperált személynek fűzőt kell viselnie, és körülbelül három hónapig nem tud ülő helyzetet felvenni. A további rehabilitációs időszak terápiás gyakorlatokat és fizioterápiát foglal magában.
Megelőző technikák
Mint minden más betegség, az intervertebralis hernia is könnyebben megelőzhető, mint kezelhető. Mit kell tennie a porckorongok egészségének megőrzéséhez:
- Pontosan számítsa ki a terheléseket, ha a munkája ezekkel jár, vagy ha profi sportoló vagy.
- Megfelelő testsúly (indexe nem haladhatja meg a 30-at).
- Válassz egy jó matracot, hogy megfelelő testhelyzetben tudj aludni (lehetőleg a hátadon).
- Vegyen részt gyengéd testmozgásban, úszásban, fitneszben.
- A reggeli gyakorlatokba foglaljon gyakorlatokat a gerinc izmos fűzőjének megerősítésére.
- Hagyja fel a cigarettát.
- Egyél jól.
Ha ezeknek a szabályoknak a betartása szokássá válik, akkor csak baleset következtében fennáll a csigolyasérv kockázata.
A porckorongsérv súlyos következményekkel jár, előrehaladott esetekben a kezelés nagyon hosszú. A műtéti beavatkozás és a szövődmények elkerülése érdekében, ha hátfájást tapasztal, neurológushoz kell fordulnia.
Osteochondrosis
Maga az osteochondrosis kifejezés két szóból származik: osteo - csont és chondr - porc. Egyszerűen fogalmazva, ez a porc csontosodása. Bár ez az értelmezés alapvetően téves. Vannak, akik még tovább mennek tévhitükben, és biztosak abban, hogy az osteochondrosis a sók ízületekben való lerakódása. Ráadásul a konyhasó rakódik le, állítólag nagy mennyiségben fogyasztják az élelmiszerekben.
Patogenezis
A valóságban minden kicsit másképp történik. És még nehezebb. És az asztali só, ha bármilyen szerepet játszik az osteochondrosis előfordulásában, nagyon közvetett. Az osteochondrosis az ízületi porcok dystrophiáján és degenerációján alapul. Ez nem önálló betegség, hanem kóros folyamat, amely szinte bárhol előfordulhat, ahol kötőporcszövet van.
De mégis, az osteochondrosis a legtöbb esetben a gerincet érinti. Miért van ez így? A helyzet az, hogy a csigolyák között sajátos távtartók vannak - csigolyaközi (intervertebrális) lemezek. Ezeknek a porckorongoknak az a fiziológiai szerepe, hogy párnázzák és megvédjék a csigolyatesteket a mechanikai igénybevétel miatti idő előtti kopástól. A korong egy belső folyékony nucleus pulposusból áll, amelyet annulus fibrosus vesz körül, valamint felső és alsó véglemezek.
A lemez hatalmas mechanikai igénybevételnek van kitéve, ami sejtszintű szerkezeteinek maradandó károsodásához vezet. Emberben ezek a folyamatok túlságosan hangsúlyosak – ez az árunk az egyenes járásért. A lemez teljes „törlésének” elkerülése érdekében folyamatosan újra kell regenerálódnia, azaz vissza kell állítania. A károsodás-regenerációs folyamatok egyensúlya határozza meg a csigolyaközi porckorong normál szerkezetét. Egy másik érdekes részlet, hogy a porckorongok vér- és tápanyagellátása nem a gyermekkorban túlnőtt ereken keresztül történik, hanem diffúz módon, a csigolyatestek csontszövetéből. Az ár ismét a két, nem pedig négy végtagon való mozgás képességéért értendő.
Emiatt a csigolyaközi porckorongok anatómiai és élettani szempontból könnyen sérülnek. Bármilyen negatív folyamat a szervezetben a károsodás-regeneráció egyensúlyának felbomlásához, a porckorongok disztrófiájához és degenerációjához vezet. A szerkezetileg hibás tárcsa már nem bírja a megfelelő mechanikai terhelést. A fedő csigolyák túlnyomása hatására a porckorongok különböző irányokba mozdulnak el, általában oldalra és hátrafelé. Ezt a folyamatot porckorongsérvnek nevezik.
A csigolyák csontszövete, amely elvesztette porcpárnáját, szintén mechanikai kopásnak van kitéve. Az állandó trauma következtében a csigolyatestek elülső marginális felületén kóros csontkinövések - osteophyták - alakulnak ki. Spondylosis alakul ki. A porckorong degenerációja és elmozdulása miatt a csigolyaközi terek beszűkülnek, a gerinccsatorna beszűkül, az úgynevezett gerincvelői idegekben a gerincvelői idegek gyökerei becsípődnek. foraminális nyílások.
Okok
Az osteochondrosis okai vagy etiológiai tényezői változatosak. Lehetnek lokálisak, azaz maga a gerinc patológiája vagy általános, szervezeti szintű rendellenességek okozhatják. Minden olyan patológia, amely a gerincoszlop szerkezetének megzavarásához vagy anyagcserezavarokhoz vezet, az osteochondrosis okának tekinthető. Ezzel kapcsolatban a következőket emeljük ki:
- A gerinc konfigurációjának megváltozása (scoliosis, patológiás lordosis vagy kyphosis)
- A mozgásszervi rendszer egyéb hibái - lapos láb, keskeny vállöv, a medence szerkezetének rendellenességei
- Gerinc sérülések
- Gyenge immunitás
- Anyagcserezavarok – csontritkulás, elhízás, diabetes mellitus, pajzsmirigybetegség
- A szív- és érrendszer betegségei - érelmeszesedés, magas vérnyomás
- Emésztési zavarok, amelyek a tápanyagok elégtelen felszívódásához vezetnek a gyomor-bél traktusból
- Öröklődés.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti kóros állapotok nem feltétlenül vezetnek osteochondrosishoz. Ehhez bizonyos hajlamosító tényezőknek - hipotermia, helytelen táplálkozás, ülő életmód, vagy éppen ellenkezőleg, túlzott fizikai erőfeszítés - állandó expozícióra van szükség.
Tünetek
Maga az osteochondrosis tünetmentes folyamat. Ugyanakkor az intervertebralis lemez degenerációjának jelei változatosak. Hogyan? Az a tény, hogy az osteochondrosis klinikai megnyilvánulásai a szövődményeken alapulnak - porckorongsérv, spondylosis, radiculitis, a gerinccsatorna szűkülete.
Ezenkívül a klinikai kép nagyon változó attól függően, hogy a folyamat domináns lokalizációja a nyaki, a mellkasi vagy a lumbosacralis gerincben. Leggyakrabban az utolsó szakasz érintett, mivel a hát alsó része veszi fel a maximális fizikai terhelést. A lumbosacralis régió osteochondrosisának jelei:
- Fájdalom (lumbodynia, lumbágó, isiász)
- Mozgáskorlátozás a hát alsó részén és az alsó végtagokban (szakaszos csuklás)
- Vannak olyan érzékszervi zavarok is, mint a paresztézia – zsibbadás, égés, kúszás
- Az ágyéki izmok kóros feszültsége
- Kezelés hiányában - a kismedencei szervek diszfunkciója.
A nyaki osteochondrosis valamivel ritkábban figyelhető meg, mint a lumbosacralis osteochondrosis. Ez a patológia azonban gyakran előfordul. A fájdalom (cervicalgia), a csökkent érzékenység és a felső végtagok mozgása jellegzetes jelei mellett az agy vérellátásának károsodása miatt kialakuló nyaki osteochondrosisnak is megvannak a maga sajátosságai. Ezek a tulajdonságok nyilvánulnak meg:
- Álmatlanság
- Fejfájás, szédülés
- Időszakos hányinger
- Általános gyengeség, fáradtság
- A vérnyomás ingadozása
- Alkalmankénti fogfájás
- Viselkedési reakciók könnyezés, ingerlékenység formájában.
A mellkasi régiót viszonylag ritkán érinti az osteochondrosis. A betegek ebben az esetben olyan emberek, akik foglalkozásuk miatt kénytelenek fix, kényelmetlen helyzetben ülni - diákok, iskolások, programozók, irodai dolgozók. Az osteochondrosis tünetei ebben az esetben a következők:
- Fájdalom és paresztézia a mellkasban
- Légszomj
- Szívverés érzése
- A mellkasi gerinc mozgásának korlátozása.
Diagnosztika
Mindebből világos, hogy az osteochondrosis egy kaméleon betegség. A tünetek hasonlósága miatt könnyen összetéveszthető agyi érkatasztrófával, magas vérnyomással, szívinfarktussal, angina pectorisszal és neurotikus rendellenességekkel. Éppen ezért a helyes diagnózis felállításához átfogó, átfogó diagnózisra van szükség az osteochondrosis tüneteinek és kezelésének helyes meghatározásához.
Ennek a diagnózisnak a hagyományos felmérésen és a páciens panaszainak tisztázásán kívül orvosi vizsgálatot és speciális kutatási módszereket is magában kell foglalnia. Ezek a módszerek magukban foglalják a gerinc radiográfiáját és a belső szervek ultrahangját. A közelmúltban a számítógépes és a mágneses rezonancia képalkotást sikeresen alkalmazzák az osteochondrosis diagnosztizálására.
Kezelés
Az osteochondrosis terápiás taktikája a következőket tartalmazza:
- Gyógyszerek
- Masszázs
- Fizioterápiás eljárások
- Terápiás testnevelés (fizikoterápia)
- Manuális terápia
- Akupunktúra.
Az osteochondrosis gyógyszeres kezelése elsősorban a fájdalom enyhítésére és az ideggyökerek gyulladásos folyamatainak megszüntetésére irányul. Erre a célra NSAID gyógyszereket használnak. Különböző kombinációkban ezeket a gyógyszereket széles körben alkalmazzák kenőcsök, injekciók és tabletták formájában az osteochondrosis kezelésére. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a gyógyszerek negatívan befolyásolják a májat, a gyomrot és a beleket. Ezzel súlyosbíthatják az osteochondrosisban kialakuló anyagcserezavarokat. A helyi érzéstelenítőkkel végzett blokádok jól enyhítik a fájdalmat. Igaz, ezeknek a gyógyszereknek a hatása rövid ideig tart, és semmilyen módon nem befolyásolja az osteochondrosis egészét.
Lehetőség van az anyagcsere folyamatok helyi és szervezeti szintű javítására olyan gyógyszerek segítségével, mint a kondroprotektorok, immunstimulánsok, valamint vitaminok és ásványi anyagok. A kondroprotektorokat tablettákban, kenőcsökben és ampullákban használják. Az általános erősítő szerek közül a C-vitamint és a B csoportot ásványi anyagokkal kombinálva alkalmazzák. Ebben a tekintetben a kalciumkészítmények a legelőnyösebbek. Valójában, néhány téves kijelentéssel ellentétben, az osteochondrosis alapja nem a felesleg, hanem pontosan a kalciumhiány.
Az exacerbáció sikeres eltávolítása után fizioterápiás eljárások, masszázs és tornaterápia javasolt. Fizikai eljárásként kalciummal végzett elektroforézist, hidrokortizonos fonoforézist, amplipulzust és paraffinos kezelést alkalmaznak. Mindezek az intézkedések az ideggyökerek, szalagok és izmok fájdalmának és gyulladásának megszüntetésére irányulnak. Az osteochondrosis masszázsát általánosan elfogadott módszerek szerint végezzük. A masszázs területét az osteochondrosis helyétől függően választják ki. A mozgási tartomány bővítése mozgásterápia segítségével érhető el. Kezdetben az akut fázisban gyakorlatilag nincs dinamikus terhelés. A beteg folyamatosan optimális helyzetben van. Ebben az időben célszerű immobilizáló eszközöket viselni - ágyéki fűzőt, Shants nyaki gallért. Az exacerbáció csökkenésével a fizikoterápiás ülések során a mozgások mennyisége és időtartama nő.
A közelmúltban nem hagyományos kezelési módszereket alkalmaznak az osteochondrosis kezelésében - akupunktúra, manuális terápia, osteopathia. Az akupunktúra speciális biológiailag aktív pontokra gyakorolt hatást, amelyek a gerinc mentén, a füleken, a kezeken és a lábakon helyezkednek el. Manuális terápiával a csigolyák és a csigolyaközi porckorongok normál helyzete a szakember kezeinek kézi hatására helyreáll. Az oszteopátia során pedig speciális technikákkal biztosítják a mozgásszervi rendszer szerkezeti integritását. Az osteochondrosis, a tartós fájdalom és a szövődmények kezelésére szolgáló konzervatív intézkedések hatásának hiányában sebészeti beavatkozás szükséges. A kórosan elmozdult lemezt eltávolítják. Jelenleg erre a célra mikrodiscectomiát végeznek - az elmozdult lemez endoszkópos eltávolítását.